Távább él a svéd átok

Tegnap este ismét egy illúzióval szegényebbek lettünk.

Kár érte, mert sokan bíztunk benne, hogy végre végleg elűzzük a svéd átkot. A csillagok is jól álltak, voltak reményt keltő momentumok, ám nem sikerült az, amit elterveztünk. Pedig a mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy az ellenfél igencsak lenézett bennünket. Az első játékrészben megfelelően futballoztunk, ám a második félidő már a háromkoronásoké volt. Igaz, Dzsudzsák lecserélése is kellett ahhoz, hogy támadójátékunk lényegesen gyengébbé váljon. Szinte nem is volt a folytatásban.
A kapitány azzal indokolta Balázs lecserélését, hogy nem látta el védőfeladatát. Talán nem is neki kéne védekezni. Talán úgy kéne megszervezni a hátsó alakzatot, hogy ne a legveszélyesebb támadónknak keljen hátul kisegíteni. Örömteli volt Lázár Pál debütálása. Egervárit dicséri, hogy bátran, mert kockáztatni. Lázár teljesítményével meghálálta a kapitány bizalmát. A Videoton fiatalja bebizonyította, hogy bátran lehet rájuk számítani. Még egyszer mondom: Egervári előtt le a kalappal, hogy végre új játékossal próbálkozott a jobbhátvéd poszton.

A védelem már, úgy ahogy összeállt. Előrébb tart a hátsó alakzatunk a csapatépítés terén, mint a középpályás és támadósor. Igaz, vannak problémáink. Hajnal, Huszti, Rudolf nem igazán kapnak lehetőséget csapataikban. Ők tényleg jó játékosok, ám a mérkőzések hiánya erősen érződik játékukon. Ha ők is játékba lendülnek, nos, akkor a válogatott is előrébb léphet. Egy kakaslépéssel tehát ismét előrébb jutottunk.
Legközelebb kedden - a Szusza Ferenc stadionban - Moldova válogatottja ellen javíthatjuk ki a stockholmi fiaskót.


Matejka Tibor
Svédország-Magyarország 2-0 (0-0)