Horváth Gáborral találkoztunk

A karácsonyi és az új évi ünnepek között Horváth Gáborral a bajnok Videoton egykori erősségével találkoztunk otthonában  Székesfehérvárott.

Arról faggattuk, hogyan érzi magát az új klubjánál Hollandiában ( Hága) és milyen évet zárt?
 
Hogyan sikerült az elmúlt fél évben beépülnöd a csapatba?
 
Mondhatom, hogy  a beilleszkedésem minden szempontból rendkívül jól sikerült. Mind emberi, mind szakmai téren elfogadtak, kommunikációs problémáim sincsenek, hiszen már egészen jól beszélem a nyelvet. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy elfogadnak és a csapatban is építenek rám. Örülök, hogy  az utolsó pillanatban sikerült átigazolnom, ami mindenképpen előrelépést jelent a sportkarrierem szempontjából.
 
Milyen eredménnyel zárta a klub az évet?
 
A csapat tavaly az 5. helyen végzett, az idén azonban megváltozott a csapat szerkezete és az építkezéshez, az ujjászerveződéshez mindig idő kell. Úgy érzem az együttes képes  a fejlődésre, a játékosok motiváltak és számomra élmény  egy ilyen közegben dolgozni. Az őszi szezonban voltak szép győzelmeink, de "elhullajtott" pontjaink is, így sajnos csak a 11. helyen végeztünk. Tavasszal mindenképpen az első tíz közé várom a csapatot.

A kezdő csapat stabil tagja voltál-e?
 
Mindig kritikus vagyok  önmagammal szemben, de úgy gondolom és a visszajelzések is azt igazolják, hogy nem csalódott bennem a klub, sőt azt hiszem már a csapat vezéregyéniségei közé tartozom és ez természetesen önbizalmat ad. Fizikailag jól érzem magam és azt hiszem ebben a közegben technikailag is egyre tapasztaltabb és rutinosabb leszek. Sajnos egy szabálytalanság miatt négy mérkőzésre eltiltottak, de szerencsére január 20.-án a Roda ellen már játszhatom.
 
Mennyire voltál eredményes a csapatban?
 
Számomra az a legnagyobb eredmény, hogy  amikor nem voltam eltiltva minden mérkőzésen a kezdőcsapat biztos tagja voltam.  Ezt én nagy dolognak tartom, hiszen nem minden külföldön játszó magyar mondhatja el ezt magáról.

Egy bajnok csapatból mentél el, voltál az év játékosa és tavaly még a válogatott kerethez tartoztál.  Mi az oka annak, hogy Egervári Sándortól nem kaptál meghívót?
 
Mindig is szívügyem volt a válogatott és mindig nagy örömmel és elkötelezettséggel viseltem a címeres mezt. Életem legszebb élményei közé tartoznak a válogatott meccsek. Annak ellenére, hogy az új kapitánynál egy kissé háttérbe kerültem és semmilyen kommunikáció nincs közöttünk, nem mondtam le arról, hogy ismét visszakerüljek a nemzeti tizenegybe. Úgy érzem a teljesítményem alapján annyit megérdemelnék, hogy legalább megnézzen.
 
Vannak -e további vágyaid?
 
Az a típus vagyok, aki  minden idegszálával azon van, hogy fejlődjön és mindig keresem a továbblépés lehetőségeit. Úgy gondolom, most jó helyen vagyok, itt kell bizonyítanom, de nem mondok le  egy igazán nagy ligáról. Szerintem csak rajtam múlik.
 
wolly/Futballista.hu