Szűcs: Flóri halálát képtelen vagyok feldolgozni...

Másfél hónappal a hetvenedik születésnapja után, 2011. október 30-án, este 22 óra körül hunyt el Budapesten Albert Flórián, akit november hatodikán az óbudai temetőben helyeztek végső nyugalomra néhai felesége, Bársony Irén színművésznő mellé.


Egykori játékostársa, Szűcs Lajos máig képtelen feldolgozni az 1967-es magyar aranylabdás - a Császár - végleges távozását.
És persze ezzel így vagyunk még jó néhány milliónyian az országban és persze világszerte is.



A mélyen letört Lajossal beszélgettünk vasárnap este, miután a fekete szerelésben játszó Fradi NB I-es meccsen az Albert-stadionban 0-0-t ért el a Paks ellen. 

* Íme, hát Flóri az örök csend és a végleges nyugalom birodalmába távozott. Az anyaföld, amely ápol és eltakar, örökre magába fogadta. Önnek, Lajos, nem lesz kivel megosztania az FTC-székház irodáját. Igaz, Rákosi Gyuszival azért találkoznak ott a jövőben is.

- Ne is mondják... Micsoda szép éveket töltöttünk el ott hármasban Flórival, Gyuszival, és igyekeztünk szaktanácsokkal segíteni a mindenkori FTC futballegyüttesét.

* Az élet a legnagyobbak számára is véges.

- Ezt el kell fogadnom ésszel, ám a szívem a halála óta - és a végleges távozása ellen - tiltakozik. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy nincs többé a legendás középcsatár, a barátom.

* Lajos, Önök gyönyörű eredményeket értek el közös csapatban. Ezek a sportemlékek talán segítenek Önben is feldolgozni ezt a traumát.

- Azt mondják, az idő mindenre megoldás - hajtotta le a fejét Szűcs Lajos -, de most csak pihenni akarok, mást nem. November ötödikén, szombaton délelőtt az Üllői úti Albert-stadionban, a ravatala előtt képtelen voltam visszatartani a könnyeimet, és amikor másnap kora délután Flórit a felesége, Irénke mellé helyezték a sírba, a szívem szakadt meg.

Tudja, Ircsike igen jóban volt az én feleségemmel, Pécsi Ildikó Kossuth-díjas színművésznővel.

Szép, maradandó emlékek? Hát, igen, ilyen vonatkozásban szerencsére nem lehet panaszom. Amikor 1968-ban a Világválogatottban, Rio de Janeiróban együtt játszhattam Flórival (ráadásul szegény néhai Farkas Jancsi a Vasasból és Novák Dezső az akkori remek Fradiból úgyszintén meghívást kapott a FIFA All Star-csapatába), madarat lehetett volna velünk fogatni. Ráadásul mindez éppen a mexikói olimpia után történt, amit egyébként megnyertünk dr. Lakat Károly edző irányításával. Az tényleg egy csúcsév volt, hiszen az olimpiai dobogó legfelső foka felé vezető úton Guatemelát 1-0-ra éppen az én fejes gólommal vertük meg.

* Mondana bővebbet is a riói meccsről?

- A végeredmény ugyan nem kellemes, hiszen a német edző, Dettmar Cramer által összeállított csapat - abban szerepelt Franz Beckenbauer és Lev Jasin is - 2-1-re kikapott.

Viszont az All Stars gólját - és ez most már duplán is történelmi marad! - éppen Flóri rúgta. Óbudán, a temetése után elevenítettük fel közösen Dragan Dzsajiccsal a Császár ritka szép gólját. A most 65 éves szerb labdarúgót Cramer mester akkor azzal küldte a pályára, hogy a bal oldalon "húzza meg az akciókat", adjon középre Flórihoz, és ő majd tudja, mit kell tennie... Ezt az első félidőben meg is tették ők ketten. Dzsajics elment, beadott, Flóri pedig hallatlan eleganciával talált be a 120 ezer brazil néző elég nagy megdöbbenésére. Negyvenöt perc után 1-1-re álltunk, de a hazaiak végül győztek. Nem győzöm ismételni, Floresz azzal a hallatlan eleganciával vágta a dél-amerikai hálóba a labdát, amilyen könnyedséget csakis tőle láttam a futballpályán.

Látja, most hogy ezt elmondtam, talán kicsit könnyebb a szívem, de összességében azért nagyon sok idő kell ahhoz, hogy a tragédiát feledjem. Elvégre szeptember 15-én, azon a kánikulai szép napon, az Albert-stadion székházában, amikor Kubatov Gábor klubelnök úr köszöntötte Flórit a hetvenedik születésnapján, úgy tűnt, minden rendben van. Utána sem értesültem róla, hogy egy rutinvizsgálatán kiderült, lábon kihordott két szívizominfarktust Ezért is került sor a koszorúér-műtétjére. De nem győzöm hangsúlyozni, a sebészi beavatkozás előtt is makkegészségesnek látszott.

* A jelek szerint hát "császári módon" hallgatott a korábbi egészségügyi gondjairól!

- Mondom, semmi sem utalt arra, hogy valami baj lenne. Elvégre szeptember 15. után is jártam, jártunk vele legalább három fogadáson, amikor szintén köszöntötték őt a születésnapja alkalmából. Azokon jókedvű volt.
Én mindössze azt nem tudom elviselni, hogy ilyen váratlanul érte őt a halál. Mert ha sokáig betegeskedik, akkor talán felkészülhettem volna én is a végleges távozására, arra, hogy egy ilyen feledhetetlen játszótárssal valami rossz történhet. A halála tökéletesen váratlan volt, és ezért számomra felfoghatatlan és egyelőre feldolgozhatatlan is.
Szóval, pihenni akarok...


(Futballista.hu)