Szűcs: Flóri halálát képtelen vagyok feldolgozni...
2011.11.07 - 8:25:00, Utolsó módosítás: 2011.11.07 - 8:57:07Másfél hónappal a hetvenedik születésnapja után, 2011. október 30-án, este 22 óra körül hunyt el Budapesten Albert Flórián, akit november hatodikán az óbudai temetőben helyeztek végső nyugalomra néhai felesége, Bársony Irén színművésznő mellé.

Ez az a híres 1968-as Világválogatott a mi derék magyarjainkkal
Egykori játékostársa, Szűcs Lajos máig képtelen feldolgozni az 1967-es magyar aranylabdás - a Császár - végleges távozását.
És persze ezzel így vagyunk még jó néhány milliónyian az országban és persze világszerte is.
A mélyen letört Lajossal beszélgettünk vasárnap este, miután a fekete szerelésben játszó Fradi NB I-es meccsen az Albert-stadionban 0-0-t ért el a Paks ellen.
* Íme, hát Flóri az örök csend és a végleges nyugalom birodalmába távozott. Az anyaföld, amely ápol és eltakar, örökre magába fogadta. Önnek, Lajos, nem lesz kivel megosztania az FTC-székház irodáját. Igaz, Rákosi Gyuszival azért találkoznak ott a jövőben is.
- Ne is mondják... Micsoda szép éveket töltöttünk el ott hármasban Flórival, Gyuszival, és igyekeztünk szaktanácsokkal segíteni a mindenkori FTC futballegyüttesét.
* Az élet a legnagyobbak számára is véges.
- Ezt el kell fogadnom ésszel, ám a szívem a halála óta - és a végleges távozása ellen - tiltakozik. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy nincs többé a legendás középcsatár, a barátom.
* Lajos, Önök gyönyörű eredményeket értek el közös csapatban. Ezek a sportemlékek talán segítenek Önben is feldolgozni ezt a traumát.
- Azt mondják, az idő mindenre megoldás - hajtotta le a fejét Szűcs Lajos -, de most csak pihenni akarok, mást nem. November ötödikén, szombaton délelőtt az Üllői úti Albert-stadionban, a ravatala előtt képtelen voltam visszatartani a könnyeimet, és amikor másnap kora délután Flórit a felesége, Irénke mellé helyezték a sírba, a szívem szakadt meg.
Tudja, Ircsike igen jóban volt az én feleségemmel, Pécsi Ildikó Kossuth-díjas színművésznővel.
Szép, maradandó emlékek? Hát, igen, ilyen vonatkozásban szerencsére nem lehet panaszom. Amikor 1968-ban a Világválogatottban, Rio de Janeiróban együtt játszhattam Flórival (ráadásul szegény néhai Farkas Jancsi a Vasasból és Novák Dezső az akkori remek Fradiból úgyszintén meghívást kapott a FIFA All Star-csapatába), madarat lehetett volna velünk fogatni. Ráadásul mindez éppen a mexikói olimpia után történt, amit egyébként megnyertünk dr. Lakat Károly edző irányításával. Az tényleg egy csúcsév volt, hiszen az olimpiai dobogó legfelső foka felé vezető úton Guatemelát 1-0-ra éppen az én fejes gólommal vertük meg.
* Mondana bővebbet is a riói meccsről?
- A végeredmény ugyan nem kellemes, hiszen a német edző, Dettmar Cramer által összeállított csapat - abban szerepelt Franz Beckenbauer és Lev Jasin is - 2-1-re kikapott.
Viszont az All Stars gólját - és ez most már duplán is történelmi marad! - éppen Flóri rúgta. Óbudán, a temetése után elevenítettük fel közösen Dragan Dzsajiccsal a Császár ritka szép gólját. A most 65 éves szerb labdarúgót Cramer mester akkor azzal küldte a pályára, hogy a bal oldalon "húzza meg az akciókat", adjon középre Flórihoz, és ő majd tudja, mit kell tennie... Ezt az első félidőben meg is tették ők ketten. Dzsajics elment, beadott, Flóri pedig hallatlan eleganciával talált be a 120 ezer brazil néző elég nagy megdöbbenésére. Negyvenöt perc után 1-1-re álltunk, de a hazaiak végül győztek. Nem győzöm ismételni, Floresz azzal a hallatlan eleganciával vágta a dél-amerikai hálóba a labdát, amilyen könnyedséget csakis tőle láttam a futballpályán.
Látja, most hogy ezt elmondtam, talán kicsit könnyebb a szívem, de összességében azért nagyon sok idő kell ahhoz, hogy a tragédiát feledjem. Elvégre szeptember 15-én, azon a kánikulai szép napon, az Albert-stadion székházában, amikor Kubatov Gábor klubelnök úr köszöntötte Flórit a hetvenedik születésnapján, úgy tűnt, minden rendben van. Utána sem értesültem róla, hogy egy rutinvizsgálatán kiderült, lábon kihordott két szívizominfarktust Ezért is került sor a koszorúér-műtétjére. De nem győzöm hangsúlyozni, a sebészi beavatkozás előtt is makkegészségesnek látszott.
* A jelek szerint hát "császári módon" hallgatott a korábbi egészségügyi gondjairól!
- Mondom, semmi sem utalt arra, hogy valami baj lenne. Elvégre szeptember 15. után is jártam, jártunk vele legalább három fogadáson, amikor szintén köszöntötték őt a születésnapja alkalmából. Azokon jókedvű volt.
Én mindössze azt nem tudom elviselni, hogy ilyen váratlanul érte őt a halál. Mert ha sokáig betegeskedik, akkor talán felkészülhettem volna én is a végleges távozására, arra, hogy egy ilyen feledhetetlen játszótárssal valami rossz történhet. A halála tökéletesen váratlan volt, és ezért számomra felfoghatatlan és egyelőre feldolgozhatatlan is.
Szóval, pihenni akarok...
(Futballista.hu)






















