Mészöly Géza az U18-as válogatott élén

Játékos-pályafutása végeztével klubcsapatoknál dolgozott, legemlékezetesebb a Vasasnál és az Újpestnél töltött időszaka. Milyen érzésekkel fogadta el a felkérést az U18-as válogatott irányítására?
 
- Nagy örömmel csatlakozom Both József csatapához, hiszen edzői karrierem elején nagyon sokat tanultam tőle és dr. Mezey Györgytől. Nyilasi Tibor, az MLSZ sportigazgatója pedig játékosként és később edzőként is személyes példaképem volt. Igaz, a Ferencvárosban futballozott, de őszintén mondhatom, megtiszteltetés az ő társaságában dolgozni. Azt gondolom, jelzés értékű, hogy NB I-es csapatok vezetése után az MLSZ és az U18-as válogatott mellett döntöttem, úgy érzem, általánosságban is igaz, hogy ebben az időszakban jó döntés elfogadni a szövetség ajánlatát. Az Újpestnél végzett munkám után elgondolkodtam, hol dolgoznék szívesen, de őszintén szólva, ahová mentem volna, ott éppen nagyszerű szakmai munka folyt és folyik, olyan klubhoz pedig nem szegődtem volna el, ahol nincs minden tökéletesen rendben. Miután két éve nagy sikerrel működik a Mészöly Focisuli, van tapasztalatom az utánpótlás-nevelés terén, tudom, hogyan kell bánni a srácokkal, azt is mondhatom, bizonyos értelemben már jóval ezt megelőzően döntöttem a gyerekfoci mellett. Talán nem mindenki tudja, az iskolám, amely az OTP-MOL  Bozsik-program aktív résztvevőjeként öt és tizenöt év közötti játékosokat képez, sok száz gyereknek biztosít futballozási lehetőséget. Annyian vannak, hogy a szülőkkel kiegészülve, csak két napon tudjuk megtartani az év végi bankettet…
 
Nem újdonság az ön számára az utánpótlás-válogatottak világa, hiszen játékosként végigjárta a korosztályos csapatokat.
 
- Éppen ezért ezer szállal kötődöm az ifjúsági csapatokhoz. Tudom, mit jelent a keretbe bekerülni, annak idején például lehetett gyúratni az Aranykalász-kupa döntője előtt, a klubnál még nem volt masszőr, a válogatottnál már igen. Ezerkilencszáznyolcvanegyben, tizennégy évesen Dalnoki Jenő bácsi irányításával Argentínában a River Plate stadionjában játszhattam olyan mérkőzést, amelyen több tízezren néző ült a lelátókon, de az is előfordult, hogy Madridban ötvenezren szurkoltak egy ifjúsági kupa döntőjében nekünk. Ekkoriban az emberek nagy része még az ország határait sem léphette át, így megtanultam milyen kiváltságos, csodálatos dolog a serdülő válogatott tagjának lenni. Ezt az érzést és tudást szeretném átadni hitelesen a fiataloknak. Eszembe jut egy-egy személyes emlék: Bicskei Bertalan annak idején hetente összehozott bennünket, játszottuk a nemzetközi meccseket, és nagyon sokat tanultunk. Szegény Berci bá’ még nem sokkal halála előtt is emlegette, amikor telt ház előtt a Fenerbahce stadionjában gólt fejeltem a törököknek.
 
Mi vonzza elsősorban a feladatban?
 
- Nem rövidtávra tervezek az MLSZ-nél és a válogatottnál. Még véletlenül sem szeretném, ha valaki azt gondolná, azért jöttem most ide, mert nem volt más választásom. Aki ismer, tudja rólam, hogy megfontolom a döntéseimet, és sokkal inkább arról van szó, szeretném ezt a korosztályt hosszabb távon vezetni. Emellett azt sem tagadom, hogy ez a feladat mélyebben megismertet a válogatottaknál folytatott munkával. Biztosan tanulhatok majd a külföldi ellenfelektől, és abban is bízom, hogy lehetőségem lesz nyugat-európai tanulmányutakon is részt venni.
 
Bízik a fiatal magyar tehetségekben?
 
- Talán joggal vagyok büszke arra, hogy kiélezett helyzetekben is előnyben részesítettem a fiatal játékosokat. Nálam került be a felnőtt csapatba Simon Krisztián, Barczi Dávid, Lázár Bence mellett például Vermes Krisztián, Korcsmár Zsolt vagy Feczesin Róbert is. Azért is érzem igazán testhez álló feladatnak a mostanit, mert már gyerekként jóformán beleszülettem a magyar futballba. Óvoda helyett futballmeccsre jártam, és a legnagyobb futballistákat láthattam a pályán. Emlékszem például még arra is, hogy Göröcsnek milyen volt a cipője, vagy édesapám, hogyan hajtott végre egy-egy mozdulatot. Szeretnék minél többet átadni ebből és a magyar futball szeretetéből a fiataloknak. Ez a háttér alapja lehet a sikereknek, erőt adhat a nemzetközi mérkőzéseken is.
 
 
Megfogalmazta már azokat a célokat, amelyeket személy szerint ön szeretne a közeljövőben elérni a csatapával?
 
- Kettős feladat áll előttem. Fontos a sikeresség, mert egy győzelem sok mindent éreztet meg a futballistákkal, e nélkül nem lehet huzamosan fejlődni. Emellett majdnem ilyen fontos az is, hogy tehetséges játékosokat adhassak át a "nagyobb" válogatottaknak, így akár pár éven belül a felnőtt válogatottnak is. Mint mondtam, én fiatalpárti vagyok, hiszek a mostani garnitúrában is.
 
Bene helyett Mészöly, ilyen csere a futballtörténelemben nem történt még, most egy más helyzetben ez a váltás következett be…
 
- Talán a futballpályán valóban nem volt ilyen, miközben olyan, hogy Mészöly helyett Beckenbauer, már volt az egyik világválogatott meccsen, de számomra külön öröm, hogy Bene Ferenctől veszem át ezt a feladatot. Ismertük egymást a szülők révén, és mindig tisztelettel viseltettünk egymás szakmai feladatai iránt is, biztos vagyok benne, hogy az általa elkezdett munkához nem lesz nehéz csatlakozni.
 
Édesapja, a hetvenesztendős Mészöly Kálmán legendás futballista és edző. Milyen érzés az ő nyomdokaiban járni?
 
- Azt hiszem, mindig tudtam kezelni, hogy a Szőke Szikla fiaként én vagyok a Szőke Kavics, ahogyan azt Németh Gyula bácsi írta rólam. Azaz büszke vagyok apura, és sokat köszönhetek neki, de az elmúlt időszak eredményeihez és ehhez a mostani megbízatáshoz kevés lett volna a vezetéknevem. Nagyon jó érzés, hogy újra a válogatottakhoz kerülök, és az jut eszembe, régen engem Kálmánoztak le állandóan, remélem, hamarosan fordul a kocka, és édesapámnak mondják egyre gyakrabban: „Géza bá’!”

(mlsz.hu/Futballista.hu)

partnereink: Hotel értékelések, kritikák - MORGENS Design e-Solutions - Élő Foci - Belföldi Szálláshelyek - Utazás